Ellenforradalom

„De tulajdonképpen mit is jelent valójában az, hogy »ellenforradalom«?

A kifejezés a francia forradalom idejéből ered, ahol először a forradalommal szembenállókra tekintettek így vagy tekintettek így ők saját magukra. Utólag aztán a forradalom utáni restaurációra, az alkotmányos monarchia visszaállítására is elterjedtté vált ez a szóhasználat. De a Maoval szembehelyezkedő Csang Kaj-sek is használta saját magára (és az általa vezetett Kuomintangra) a kifejezést. Vagy a spanyol polgárháborúban a falangisták, a dél-olasz »brigantik«, és a Tokugava Josinobu sógun által vezetett, Meidzsi császár nyugatosító törekvéseivel szembenálló szamurájok is az »ellenforradalmár« kategóriába esnek.

Sőt, beszélhetünk a tudományban is ellenforradalomról; legalábbis Friedrich Hayek Nobel-díjas közgazdász írt róla az 1952-es könyvében. Szerinte a természettudományos módszerek alkalmazása a társadalomtudományokban téves, ugyanis utóbbiban a szereplők mindig csak korlátozott tudással, ráadásul szubjektív megközelítéssel rendelkezhetnek. Tehát szembeszállt a Marxizmus, beleértve a marxista tudományszemlélet totalitásba vetett vakhitével. Azzal, hogy a tökéletes állam, a (társadalom)tudományra hagyatkozva, minden szükséges információval képes rendelkezni, és ezek alapján tökéletes válaszokat is tud adni, és totálisan (természetesen csakis jótékonyan) képes irányítani az állampolgárok életét. 

És itt el is érkezünk az ellenforradalom legújabb megjelenéséhez. Amit ma az Egyesült Államokban látunk, az maga a megtestesült ellenforradalom. (És ne feledjük: ez nem egy negatív fogalom, 56-tól most el kell tudnunk tekinteni.)”

Nyitókép: SAUL LOEB / AFP